Találkozásom a Twitterrel

Tavaly ősszel, amikor Paris Hilton Budapestre érkezett és az egyik internetes portál beszámolt az itt tartózkodásáról, akkor olvastam először a Twitterről. Ugyanis a portál jelezte, hogy Paris percről percre frissíti Twitter oldalát, ahol még több infót megtudhatunk róla. Na, nem Parisre voltam kíváncsi, hanem arra, hogy mi az a Twitter... így klikkeltem. Megnéztem a frissen feltöltött budapesti képeit, hogy miket írt, de nem igazán értettem, hogy ez mire jó, miért van. Azt hittem, hogy ez egy főleg sztároknak készült valami... :) Jeleztem is barátnőmnek, Jucinak - aki hivatalos volt az ominózus áruház megnyitójára, amit Paris nyitott meg -, hogy az alábbi linken megnézheti, Parisnek, hogy tetszett Budapest. Jucit talán jobban megfogta a Twitter, mert egy idő után mondta, hogy ő regisztrált. Aztán írogatott rá, de manapság ritkán használja.

A történet néhány hónappal később folytatódik, amikor már többet lehetett hallani a Twitterről és észrevettem általam gyakran látogatott külföldi gasztroblogokon (foodblogs), hogy egyre többen használják. I. biztatott, hogy nagyon jó dolog a Twitter, érdemes elkezdenem. Én tiltakoztam: "Nem kell nekem még egy dolog! Elég a Facebook, a blog, meg a sok email cím. Nem akarok máshova beregisztrálni.". Addig-addig mondogatta, amíg belementem. Megcsináltuk a designt, hogy passzoljon a blogomhoz, aztán belekezdtem. Na azóta nincs megállás! Rákattantam... köszönhető ez annak is, hogy közben kaptam ajándékba egy iPhone-t, amivel nagyon könnyen lehet twitterezni.

Mégis akkor mi a Twitter? Ez majd a következő bejegyzésünkben kiderül... :)